A záróvizsgámon már éreztem, hogy vmi alakulgat, hiszen 25 tételből csak 3-at tudtam, és közülük húztam ki egyet. Aztán jött a pályázatom eredménye is, miszerint elnyertem elsőre…ekkor aztán már nagyon gyanús volt ez mázlista dolog, aztán, hogy hamarabb megkpatam a bankkártyámat itt, mint egyes más önkéntesek , akik korábban igényelték, és másnap már  a pénz is számlámon volt mindennel, sőt a havi „fizetés” kétszeresen is!Bizony, bizony, véletlenül kétszer utaltak, szóval így viszont köv hónapban nem fogok kapni pénz. Ja és itt nem kell bemutatni a számlát, hogy mennyit is költöttél magadra, és mire is, mint egyes önkéntesek esetében. De amikor megláttam új lakásunkat, hogy hova is költözünk, akkor már biztos voltam.

Az új hely két megállóval van messzebb a régitől, egy hatalmas hotellel szemben lakunk a legfelső 9. emeleten. Csodálatos a kilátás, mindent lehet látni, ami híresebb Tallinn központjában. A szobánkból egy folyosó nyílik, ami majdnem teljesen ablakos.. Csodálatos, és még a közelben van egy magyar viszonylatokhoz elég közeli olcsó bolt is. Végre!:-)

Gyönyörű  a lakás, nemrég újították fel, így ebből adódóan viszont nincs sok minden a szobánkban de asszem ez elég is. Ja és van ingyen net, mert itt  a wifi nagyrészt mindig nagyon erős, így már volt alkalmam egyesekkel webkamerán keresztül is beszélgetni, és végre sok infót beszerezni.

Hétfőn költöztünk, ide de már vasárnap eljöttünk rendezgetni a dolgokat, meg megismerkedni a lakótársainkkal. Egy nagy szobában lakom továbbra is a  Román lánnyal, és a másik két szobában két srác lakik. Az egyik olasz, a másik észt, de egyikük sem önkéntes, az olasz, itt tanul, a másik pedig orvos. Hétfőn már egy másik intézményben kezdhettem dolgozni, ahol festő kurzuson, és kézművesen vehettem részt. Fura volt, hogy  amúlt héten voltam itt látógatóban, de nem tudtak róla, hogy jönni fogok….jó a kommunikáció, ja és itt a legtöbb kollega nem tud angolul( nem mintha a másikban sokkal többen tudnának) szóval kerestek egy embert, akinek elmagyaráztam, hogy mégis mit keresek én itt, és csatlakoztam…..A festő kurzuson sok szép dolgot festettem magamnak, mert minden kliensemnek megvolt a maga ötlete, bár próbáltam mutatni, hogy ha ezt így csinálod, akkor ez meg ez lesz belőle, de akkor senki nem próbálkozott vele, de amikor szerdán visszamentem a terembe találtam hasonló dolgot:-) Szóval remélem a sikert!

A kézműves foglalkozás tanulj nyelvet órába ment át, hasonló volt a helyzet, hogy mindenki csinált vmit, amit például én nem is tudok, de aztán volt, aki nem csinált semmit, ő inkább elkezdtek velem kommunikálni. Ami nagy meglepetés volt, hogy több kliensem tud angolul, mint kollegám, és némelyik sokkal jobban mint  a kollegáim. Nagyon örültem, hogy tudok velük kommunikálni, mégha volt is olyan amikor nem értettük egymást, de úgy éreztem élvezték, hogy én angolt tanítottam, ők meg engem észtre. Sztem nagy siker volt nekik, hogy taníthatnak valakit! Elfáradtam(bár nem tom mibe) de iszonyatosan élveztem. Ezen a napon rohanás volt egyből vissza a hostelbe, hogy összeszedjünk minden csomagot, és menjünk át a másik lakásba, ahol már vár minket egy kis busz, pár szekrénnyel, tányérral stb. Itt jut eszembe , hogy egyik lakótársunkkal, még most beszéltem először, mert eddig valahogy mindig elkerültök egymást. Aztán márcsak az alvás volt hátra. Hosszú nap volt, és másnap romlott el a gépem, nem tudtam bekapcsolni. Másnap a szokásos redezvény szervezős stílust vettem fel. És megjavították a gépem, de kb 19 volt mire utána hazaértem.

Másnap a másik helyen a (Merimetsa) helyen kezdem, hol kerámia órán vettem részt, majd kíváncsi leszek, hogy kiégetik-e amit én csináltam. A következőben a cirkusz csoporthoz csatlakozta, na ott oroszul beszélnek, szóval főleg nemm érek el még az észt nyelvtudásommal sem, és ott nagyon kicsit tudnak angolul beszélni, de iszonyatosan hamar betudtam illeszkedni. Sőt át is vettem az óra vezetését, a csoportvezetők elmentek megbeszélésre, kérdezték, hogy itt maradok-e velük, nem gond-e……Nem mondom, hogy ennek aztán főleg örültem. Szóval ott elkezdtem csha-csha-csha-t tanítani… Volt akinek könnyebben ment, de legtöbbjüknek nagyon  nehéz volt, de mindegykkel megpróbáltam táncolni, és gyakorolni. Például volt egy srác, aki aztán mondta is( fordították) hogy nagyon nehéz neki, de hogy nagyon szeretné megtanulni. Ez iszonyatosan látszódott rajta, addig foglalkoztam vele, míg azért néha csak- csak kilépte rendesen. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen aktívak, és ennyire akarnak vmi újat, és hogy mennyire könnyedén befogadnak. Azért féltem ettől a befogadós dologtól, mind magánéletemben, mind kollegák esetében, de úgy vélem a klienseimre mindig számíthatok, ők biztosan ha szomorú is leszek véletlen, de csak véletlen, akkor majd feldobják  a hangulatomat. Angolt dalt tanítottam nekik, ők meg megmutatták, amilyen táncokat eddig tanultak. Mondtam, hogy szeretek hip-hopot táncolni, amivel aztán nagy sikert is értem el. És egy egyik srác megmutatta a breakdance tudását….egész ügyes volt. A végén a telefonszámomat kéregették el, és adták meg, sőt eggyüt indultunk haza. Ebben  a csoportban csak mentálisan sérült emberek vannak, de még ne kérdezzétek, hogy milyen fajta. Aztán visszamentem dolgozni a másikban, hátha tudok segíteni, hát tudtam rendezvényszervezés, kávéfőzés, poszterek festmények lecserélés stb. Sztem 17 után végeztem, utána haza, és megkeresni azt a közeli boltot, amit mondtak nekem, hogy olcsó. Meglett kb 3000 Ftból egész sok mindent vettem, és abból élek azóta is.

Aztán csütörtökön már elkezdtünk nagyban készülődni a péntek szombati rendezvényre, mert a mi intézményünkbe jött el minden fogyatékkal élő emberekkel foglalkozó intézmény, információ adás stb. Hungexpo kicsiben. Talán ekkor volt egy kicsivel több időm, hogy nettezzek, de ekkor meg próbáltam még mindig a holnap kezdődő angol órámat szerkesztgetni.

Pénteken eljött a nagy nap, kávét, és süteményeket árultam, és én meg jól belaktam, szóval ezért elég a  3000 ft :-)  Rengetegen voltak, este 7 után végeztünk, aztán alig vártam, hogy beessek az ágyba. Másnap vagyis szombaton ugyanígy reggel kezdődött a munka, és délután 16ig tartott, aztán a mentoromnak a születésnapját megünnepeltük, és eltakarítottunk mindent. Utána találkoztam a magyar sráccal, és elmentünk egy házibuliba, mert egyik barátjának  a születésnapja volt, és e magyar srácnak is ma volt a  születésnapja, szóval ő is elkezdett ünnepelni. Volt szerencsém kb 20 emberrel megismerkedni újra. Senki nevét ne kérdezzétek. Itt voltak franciák, akik nagyon barátságosak, a srácok egyből nagy öleléssel fogadtak, voltak törökök, katalán, német, és hupppsz egy magyar lány, aki EVS önkéntes volt itt, és maradt is itt Tallinban. Elmentünk egy fantasztikus helyre, ahol kb majdnem 30 biliárdasztal volt. Kb 1000FT/ óra árral. Na de összefogtunk, és már mindjárt olcsóbb volt….Sajna viszont nincsenek éjszakai járatok…nagyot csalódtam. Itt éjszaka a klubokban lehet, hogy van élet, de azért az utcán nincs úgy , de sok klub hajnali kettőkor bezár.

Na de most már nagyon fáradt vagyok, inkább alszom, mert holnap tréningem is lesz!

Jó éjt minden magyarnak innen ezer kilométeres távolságból.