Írány a nagybetűs élet

Na ez volt számomra a karácsonyi időszak..vagyis leginkább ekkor kuszálódtak össze bennem az érzelmek!Egy idő tán nem tudtam, mi bánt, mi nem, és hogy alapból mit érzek…assze régen volt bennem ilyen összekuszaság….hát elmondom nem jó!

Szóval 23-án készenlétben , izgalommal teli indultam neki Viljandinak, reménykedve abban, hogy családtól, barátoktól távol, de az önkéntesekkel, mégis csak jó lesz ez a karácsony!Egy francia sráccal, (aki egy fantasztikus személyiség) várt a vonatállomáson, és csatlakoztunk a  többiekhez! Hát itt az önkénteseknek, akik eddig ketten vanank, és egy magyar volt önkéntessel laknak, van öt szobájuk, és három fürdőszoba, és egy hatalmas nappali, konyha, szauna, kandalló, és az emeleten egy család lakik! Szóval gyerekekkel ébredhettem egy-két reggel. Hát az egész csöndben telt el, késő éjszakáig fenn voltunk, aztán másnap déutánig aludtunk. 24-én este még csatlakoztak hozzánk. Az egyika  Télapó volt, aki osztogatta az ajándékokat…meglepődtem, mert a atársaságban egyiköjük sem volt közeli barátomnak mondható, de kaptam ajándékot! A német lány Vera adta nekem, sok-sok csoki, teafű, és egy szép tálat kaptam tőle! Énekeltünk a  aMikulásnak, és táncoltunk vele, ettünk, mindenki nemzeti kaját csinált, így tök jó volt! Viszont az érzelmek mindenki arcára kiültek…nem éreztem, h igazán boldogok vagyunk, a család, barátok mégis csak oly távol! Rengeteget játszottunk a puzzle-vel! Másnap már rávettünk magunka, hogy kimenjünk valahova enni…akkor körbevezettek egy kicsit a vásorsban, de biztosan vissza kell mennem oda nyáron, mert a hó miatt sok mindent nem láttam! A katély romjai, csak a falak esetében voltak felfedezhetőek, de ott mivel manapság senki nem járt, így néhol több mint egy méteres hó volt, de amibe belementünk az volt, kb 80 cm, hát a kabátom alá felért, a combomig…szóval sztem kb 70-80 centi! De nem vagyok ebben olyan jó. És kb 20 perces út lehet amugy, de kb egy órába tellett mire körbejártuk! Jó edzés!

Na és a tanulság…..tanulmányaim, tapasztalataim, hogy a férfiak nem mutatják ki , nem mondják ki érzelmeiket. Na ezt tessék szépen elfelejteni….mostanában ezt tettem, és majd megfulladtam a ki nem mondott érzelmeimtől…borzalmas ez az összekuszaság….tök mindegy ha egy ismeretlennek….csak vkinek tessék szépen elmondani….már biztosan értem, miért mondták el nekem tök ismeretlen emberek a legmélyebb érzéseiket is! Iszonyat felszabadító ereje van a kimondott szónak….ksözönet a német lánynak, aki meghallgatott, és azóta megbeszéltük, hogy minden héten legalább egyszer talizunk, de több időt töltünk egymással! Talán barátok leszünk:-D ….na ez a beszélgetés hozzáteszem a leghidegebb éjszakán volt, amikor arról döntöttünk, h a hideg miatt csak fél órára megyünk ki…Vihar volt kinn! Na a fél órából , másfél lett, de valahogy így nem éreztük annyira a hideget, bár volt, amikor háttal mentünk a szélnek! Volt, aki elhagyta a társaságot, semmi mondanivaló nélkül csak lelépett! Vasárnap pedig, elmentünk az egyik önkéntes munkahelyére, a német csajok előadást tartottak, azután pedig kb 2 órát gyalogoltunk vissza  városba, mert a busz sokkal később jött volna..na ezek után lett izomlázam… Amugy van egy híres tó itt, azonban be volt fagyva a képen, csak a havat lehet látni, ami rajta maradt…és lehet rajta sétálni, bár néhol be volt tőrve, de mindenki olyan bátran ment rajta…hát hála nem szakadt be aladtam….de nbem mondom, h a lyukakat látva nem voltam beszarva….

Aztán este vissza szaladni a buszhoz a meredek jeges lejtőkön….ahol egy kocsi keresztezte az utunkat, mert nem tudott átvágni a hókupacon, mert a hótakarítógép, pont az út kereszteződésébe kotorta:-D Ügyesek itt! Tapasztalat: Nem lehet felkészülni a természeti dolgokra!És újra itthon!