Törekszem kérésetek teljesítésére, és próbálok minnél többször írni, vagyis próbálok minden nap írni, és esetleg inkább kevesebbett.:-)

Szóval kezdeném a jégesővel. Itt nem hóesésel kezdődött a tegnapi nap hanem jéggel.

Teszek fel képeket, mert itt a jégszemek akkorák, mint a hópehely szokott lenni, itt senki nem volt megriadva tőle ahogy észre vettem, csak én...na jó azért nem, de meglepő volt, mert nem igazán tapasztalatam kicsiny hazánkban ilyet.:-)haha ezt is megéltem.

És persze kezdek egyre jobban rettegni, mert Livia(szobatársam észt haverja, mondta h a tavalyi tél nagyon kemény volt, volt amikor -30 fok fölött volt! Kezdem érteni, hogy az itten csizmák miért is olyan hosszú szárúak, egyre jobban kezdem elhatározni, hogy spróolni kell ilyen csizmára. De ráadásul mind olyan pocsékul nézz ki:-(de asszem ez már nem fontos

Miért van az hogy reggelnként fel kelek, és fáj a torkom, reggelizek, és aztán utána már igazából semmi bajom?Ha vki tudja a választ írjon:-P

Ja és most már esik a hó is. :-D

Tegnap megint bevásároltam, és majdnem sikerült, hogy rántott húst csináljak, csakhogy zsemlemorzsát nem találtam, szóval most szereznem kell reszelőt, és szárítani kenyeret, hogy megtehessem.

Zsemle, kifli nincs, vagyis egyetlen drága üzletben láttam, így  a töltöt zsömle dolog asszem elmarad, ezekkel a kenyerekkel meg nehéz megtenni, de lehet egyszer arra is szánok időt és pénzt.

Kókuszgolyó...hmmm mennyire is szeretem, de kekszek nagyon drágák, darálásra daráló hiányában nehézkes, semmi hasonlót nem találtam, de mire is jó mentor, majd megkérdem, és egyszer elviszem vásárolni, hogy mindent mondjon el mi is az.

Igen hozzáteszem nagyon vicces dolog a vásárlás, hiszen mindent ki kell szótáraznom, mert semmi sincs angolul feltüntetve, főleg nem magyarul, vagyis nagyon nagyon ritka. Szóval vásárlás előtt google translater, és utána mehet a menet. Mire megtaláltam a sütőport ne tudjátok meg.

Tegnap voltam a tutorommal egy másik intézményben, ahol jővő héten megbeszéljük a részleteket, hogy hogyan is fogok dolgozni. Ott vakokal fogok foglalkozni. Szóval asszem a legjobb helyre kerültem, mert elég sok területen tudok tapasztalatot szerezni, hiszen a Merimetsa-ban és a Inimesta Koda-ban fizikai, értelmi fogyatékkel élő emberekkel foglalkozhatok, és  ebben az új intézményben pedig vakokkal is dolgozhatok együtt, szóval tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat.

Csapongva a témák között, jővő héten tervezzük, hogy elmegyünk Tartuba, és megünnepeljük a szülinapom, és egy másik német csaj szülinapját. Az ő ötlete volt, de szeretném utána itt Tallinban több emberrel megünnepelni. Tartuba inkább kissebb szorosabb baráti kör menne. Igazat megvalva ezzel a német csajjal vannak problémáim...például állandóan olyan gyorsan beszél, és mintha csak fél mondatokban beszélne, vagy amit használ az már felsőfok angol vagy nem tom, de még a leveleit sem nagyon értem meg. Rengeteget beszél! Többet beszél észt orán, mint a tanár, ami nem lenne probléma ha érteném is.Asszem beszélek vele, hogy ha velem beszél, akkor szépen lassan, artikuláltan beszéljen! És 19 éves lesz, ami azért megblátszódik abból az ötletéből, amit anno a tréningen akart "megváltani a világot" olyan terve volt, ami következményekkel jár, ami hosszabb távú, és ami a mi részükről felelősség....szóval nem mindegy...még jó hogy  a lengyel srác megbeszélte vele, hogyha megakarja váltani a világot, akkor tegye egyedül.:-)

Amiről muszáj beszélnem, mert nagyon jó érzés, az a klienseim. Imádom a cirkusz csoportomat, és annyira jó érzés, hogy ők is nagyon szeretnek, legalábbis, amikor meglátnak és egyből odaszaladnak hozzám, átölenek, megpuszilnak, rajzolnak a levegőbe szívet, ja és kaptam az egyik sráctól egy kulcstartot egy kis elefántot, abból azt veszem, le hogy szeretnek:-D. Eddig néztem, hogy hogyan lehet nagyobb maga a kulcscsomo, a díszek, mint maga a kulcsok eggyütese, most már kezdem érteni. És minden nap van kíséretem, egyik munkahelyemről a másikba, mivel az egyik srác(akitől kaptam ajándékot)mindig elkísér. Mindig belémkarol, és úgy kísér...Biztonságban vagyok:-) Karatézni jár:-D

Újabb művészeti órán találkozhattam úja embberekkel, és az egyik fiatal srác a rajzolás helyett leginkább velem társalgot. Ő is elkérte  a mail címem, mint ahogyan egy másik kliensemmmel is beszéltünk, hogy jó lenne összeülni, és beszélgetni, gyakorolni az angolt, és neten is társaloghatnánk. Hírdetem angol órámat is az ő körükben. Aranyos volt a srác a művész óráról, aki miután megtudta,h én vagyok a tanár mondta, hogy akkor belátogat az órámra:-)

Ezek nagyon sok erőt adnak, imádok velük lenni, ők kimerik fejezni szeretetüket, és ez fantasztikus dolog.És persze a gyerekesség, ami úgye nekem is megy:-)

És egy kis kultúra: haha végre vmi kis rossz dolog is van, amiben hasonlítanak  amagyarokra. Az autósok egymással szemben türelmetlenek. Ledudálták a tutoromat:-)

Hogy mennyi rendőrségi autó van hihetetlen....tegnap 5 percen belül 4 db-al taliztam:-)

Ja ami viszont nagyon szarul van megcsinálva, azok a kereszteződések, 10 percbe kerül, mire egyik oldalról átmész a másikra. Van olyan lámpa, ami olyan mint a kocsiknak, szóval nem emberke jelzi figura van a lámpában, de azt hittem  a kocsisoknak van, szóval én átmntem múltkor a piroson(hozzáteszem a román lány is azt hitte  a kocsiknak van) de nem. Fura mert nagyobb kereszteződéseknél, ha 5 sávos az út, akkor 5 lámpa van, és nincs időd átmenni csak felén, és van ahol ezt négyzser meg kell csinálni. bonyolult, ha kijöttök meglátjátok, de az egyikről próbálok képet készíteni paintban...ábra rajzként. Ja és a kocsiknak a zöld elsőnek elkezd villogni, és csak utána váltja a többi folymatot, talán mint Auzstriában, asszem...

Asszem egyelőre ennyi.

ui: nagy mennyiségben fogy  a csokim....:-P