Írány a nagybetűs élet

Szóval péntek kiesett, hogy mit is csináltam, de ivászat biztos nem volt benne, sztem átaludtam a délutánt, és probáltam egy picit előre dolgozni az angol órákra észtre, vagy ilyesmi!:-)

Tegnap viszont nagyban sütöttem, mivel mára pár önkéntest meghívtunk, akik ugyaannál  a szervezetnél vannak, és legtöbbet talizunk velük, de még nem voltak a lakásunkban! Szóval gondoltam piskótát csinálok, az lekvárral jó nekik, de én azért jobban szeretem pudinggal, szóval én magamnak olyan somlói félét csináltam de kevés lett a piskóta, pedig Józsi receptje alapján csináltam. Olyan fura itt mindenből, mire megfőzöm olyan kevés lesz!!! De most komolyan nem értem, otthon fél liter tejből tök sok tejbegrizt csináltam, itt meg egy litert meg kell csinálnom majdnem!Hmmm...Szóval kevés lett a piskóta, így a pudingos változat is nekik marad:-)! Aztán persze az igen rég várt tréning megint! % órás felemelő értekezlet volt. Tök fura volt az első résznek szinte minden elemét előre tudtam. Meg is kérdezték hogy mivel én jelentkeztem, hogy tudom mit ábrázol a kép amit adtak, így el kellett mondanom. Na de én ezt nem álltalánosságban tettem, hanem elmondtam, hogy sztem mit fognak majd kérdezni tőlünk és ez alapján a rajzal egybe kötve mi  a válaszom. Meglepően eltaláltam  a kérdésüket. Jóslat vagy egyszerűen tapasztalat....mindegy egyszerűen fantasztikus vagyok!:-) Szóval az utolsó három óra kín halál, de legalább volt egy új játék amit még nem ismertem! Ha még nem írtam volna Marika, könyörögve kérlek, ne kelljen több tréningre menne, itt a havi tréning is megvisel majd sztem eléggé! Tényleg nem bírok többet már! Szóval visszatérve persze elkezdett fájni a fejem a sok okosítástól, amit már rég megválaszoltam magamban, mert hát nem gondolják, hogy zaért mégiscsak a legjobbra törekszünk?! Vagy csak én vagyok az a karakán egyéniség, aki mindig megy  a válasz után, és csinálja, hogy minél tökéletesebb legyen, aki addig megy, és harcol, amíg nem éri el amit akar!Hmmm....majd elemzem magam megint, ha nem lenne nekik elegendő!Tehát így hazamenvén az ágy volt a legkellemesebb dolog, amihez oly közel kerültem a tréningünk után! Persze szerencsére a szobatársam végig égette a villanyt, de azért sikerült csak csak valahogy a kínt elviselve elaludnom!

Ma viszont a végre várt nap eljött. Erkki az észt srác mondta, hogy hétvégén szüli neki adják a kocsit, és arra mehet vele, amerre akar, és gondolta elmehetnénk valahova Tallinban. Ismerőse Serat is velünk tartott. Meglátogattuk  a3. legnagyobb vízesést Észtben! Örültem mert reggel gyönyörű idő volt, sütött a nap, de mire elindultunk, már borult hideg idő volt, és sok kocsi havas volt....ahogy haladtunk a táj is úgy lett egyre fehérebb! Aztán odaérve elkezdett esni a jeges hó, vagy mi, amiről anno már tettem fel képet, hazánkban sztem nem szokott ilyen lenni! Hideg volt, de őket ez nem érdekelt, leterítettek 2 pokrocot, az egyik padra, és szépen megkajáltunk, miközben a csodáatos táj elterelte figyelmünk. Sokszor gond volt számomra a hideg, de elkezdtem gondolkodni és egyre inkább bele élni magam abba amiben vagyok! Most vagyok itt, és most akarom minden pillanatát kiélvezni! Fantasztikus volt a látvány, csodaszép az egész táj. Mint említettem sokszor éreztem azt, hogy valahol ott voltam, vmi történt velem, de később már nem is emlékszem, pedig akkor szép volt jó volt, fontos volt. Nem éltem meg igazán! Most ezt tettem, csak a természetre figyeltem, ahogy a víz rohan, és a habokat, a természet minden egyes mozgását.....és nem éreztem ezután már a hideget! Fantasztikus hely volt, nagyon hálás vagyok Errkinek, hogy elvitt, és megmutatta ezt a helyet! Képeket teszek fel, de majd később is csatolok, mivel Erkki fényképezőgépe sokkal jobb, és több "csoport" kép készült vele!De biztos vagyok, hogy  a képek sajna nem adják vissza, amit én láttam! És iszonyatosan jó látni az észtek nyugalmát, hogy nem érdekli ki látja őket abban a csizmában , aminek nem jut eszembe a neve, de majd a képeken látjátok, mert adtak nekem is kölcsön. És hogy nem érdekelte különösebben őket, hogy esik a hó, hogy hideg van. Még anno, mikor Tartuban taliztam a magyarokkal, akkor azt mondták, hogy büszkén mesélték az észtek, hogy legmagarsabb dombjuk 300 méteres, de megkérdezték, h nekünk mekkore, mire elmondták a választ, igazából nem törödtek velük. Nem törődtek azzal, hogy nekünk sokkal nagyobb van, nekik az a fontos, hogy nekik van ekkore, és hogy ez az ővék....nem mondták , hogy huu de jó nektek sokkal nagyobb van mint nekünk! Ez az a ahozzá állás, ami igen hiányzik a magyarokból! De ez általánosítás, az meg rossz dolog, szóval befejezem erről való tanakodásom!

Ja és vettem egy csizmát kb 10.000 Ft-ért mert a csizma amiben kijötttem, annyra elkopott a sarka, hogy többször is elestem nagy áruházakban, és a munkahelye, mert olyan a padló! Szóval ezen a napon már, amikor megvettem, akkor már muszáj volt, mert tényleg szinte már veszélyessé vált! És mivel úgye  abal lábam erősebb mint a jobb, így sokszor nekem a csizma vásárlás gondot okoz. Csak ezta  csizmát találtam ami feljött a bal lábamra is. Nem találtam mást, és ráadásul nem is annyira tetszik, de tényleg nem volt más, szóval.....de legalább nagyon meleg, belül szörme borítja, remélem ez tényleg kibírja a telet. Mivel ez ilyen sokba kerül le kell mondanom a new yorkerben meglátott farmerről! Fontos dolgok ezek, szóval ezekről is képek:-DDDDDDDD

Teszek fel még képeket a klienseimről, mert csak most kértem engedélyt mindenkitől, hogy tehetek a kliens körömről fel képkete ide, és mivel mindenki engedélyezte...így látható, hogy mit csinálunk....és kikkel is dolgozom együtt!

Asszem ennyi....képek majd magukért beszélnek!

Szép estét mindenkinek, aki olvassa blogom!:-D

Pusza!